Hajlítóvizsgálat

A hajlítóvizsgálat a mechnanikai anyagvizsgálatok közé tartozik, azon belül is a technológiai vizsgálatok csoportjába.

A hajlítóvizsgálat célja

A hajlítóvizsgálat célja a fémek és ezen belül elsősorban az acélok szívósságának megítélése.

A hajlító igénybevétellel szembeni viselkedést általában szobahőmérsékleten (20 ^oC) szokták vizsgálni, de lehet ennél magasabb, előírt hőmérsékleten is.

Hárompontos hajlítóvizsgálat

A vizsgálat során a próbatest két ponton támaszkodik és középen ún. hajlítótüskére ható nyomóerővel terheljük. A próbatestet a vizsgálat folyamán a hajlító erővel lassan és folyamatosan kell terhelni.

Hajlítóvizsgálat fajtái

1. Hajlítóvizsgálat szilárdsági mérőszámokkal: A vizsgálattal a képlékeny alakváltozást nem mutató anyagok (pld. lemezgrafitos öntöttvas, kerámiák, üveg. stb.) esetén szilárdsági mérőszámok (pl. hajlítószilárdság, rugalmassági modulus, a rugalmas alakváltozáshoz tartozó határhajlító feszültség, hajlítószilárdság) határozhatók meg.
2. Technológiai hajlítóvizsgálat: Gyakoribb e vizsgálat technológiai vizsgálatként történő alkalmazása. Ilyen esetekben nem szilárdsági mérőszámokat határozunk meg, hanem a vizsgált mintadarab alakváltozó képességét ellenőrizzük. A technológiai hajlítóvizsgálatot leggyakrabban lemezeknél, betonacéloknál, hegesztett kötéseknél szokták alkalmazni, annak igazolására, hogy a vizsgált anyag repedés/törés nélkül képes – általában a termékszabványokban meghatározott – alakváltozásra.

Hajlítóvizsgálat menete

A hajlítóvizsgálatnál a próbatestet úgy hajlítjuk meg meghatározott méretű nyomótüskével, előírt hajlítási szögig, hogy a két szár tengelye egy síkban maradjon.

A hajlítás utána húzásra igénybevett külső felületen repedésnek nem szabad jelentkeznie.

Kérje ajánlatunkat hajlítóvizsgálatra!